Hiszek abban, hogy küldetéssel születünk le a Földre. Ezt valahogy úgy képzelem el, hogy van egy ládika, ami szenvedéllyel van töltve a szívünkben. Olyasféle szenvedéllyel, amit akkor érezhetünk, amikor reggel már alig várjuk, hogy felkelhessünk, és annak az ügynek élhessünk, ami igazán vonz, ami a hivatásom, ami a küldetésem. Azonban bármilyen fura, de azt előre nem kapjuk meg, hogy mi a küldetésünk. Pedig a szenvedély ládikához a szívünkben a kód, ami kinyitja azt, az a mondat, ami a küldetésünket jelenti. Ezt az információt nem kapjuk meg előre a tudatunkba, ez csak simán bele van kódolva a sejtjeinkbe. Egyik életfeladatunk, hogy megfejtsük ezt a kódot, ami a küldetésünket jelenti, és hozzáférést ad ahhoz a különleges szenvedélyhez, amit a ládika rejt. Amikor kinytjuk ezt a ládikát, akkor ez olyan, mintha egy fehér fény kíséretében a vezércsillagom felszállna az égre, hogy mutassa az utat.
Sokan vannak, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy megfejtsék ezt az üzenetet, ami a küldetésüket jelenti. Ők élik a szürke hétköznapokat, tolják valakinek a szekerét, és megelégszenek azzal, amit ezért cserébe kapnak. De nem érzik az életükben a szenvedélyt. Nem mernek szembenézni azzal, hogy nekik is van egy útjuk, van egy vezércsillaguk, ami felé mehetnének. Nem, mert túl nagy felelősségnek és túl misztikusnak gondolják azt. “Nekem nem lehet küldetésem! Nem vagyok én hős!” – gondolhatják. Pedig itt nem hősiességről van szó, hanem egész egyszerűen arról, hogy már akár azzal, hogy vagyok, adok valamit a világnak. Ajándék vagyok a világnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Emlékszem, amikor először mentem Küldetés Iránytű tréningre (merthogy többször is voltam), akkor be voltam tojva. Mert mi lesz, ha valami nagy világmegváltó küldetésem lesz, én ahhoz biztos kicsi vagyok. Ezekkel a gondolatokkal indultam el. Azonban megtapasztaltam, magamon, és a többi résztvevőn is, hogy mindenkinek pontosan akkora küldetése van, amire ő született, és ehhez minden erőforrásunk megvan, ha valami hiányzik, akkor pedig ahhoz minden képességünk megvan, hogy azt megszerezzük, megtanuljuk.
Én akkor, pár éve fedeztem fel, a küldetésem, hogy Iránytű legyek Neked. Akár a Te küldetésedhez is Iránytű lehetek. Ezért vagyok a coaching illetve a tréneri pályán.
Sokan vannak, akik már eddig is szenvedélyesen éltek, valamiféle mély belső indíttatásból, csak sosem fogalmazták meg maguknak, miért is csinálják. De csinálják, tudják, hogy van egy útjuk, és azon haladnak szépen, módszeresen, szenvedélyesen. Ám az is egy hatalmas élmény, amikor felfedezed a küldetésed, és hirtelen minden értelmet nyer. Ez egy új energia. Egy új szint az életedben. Minden világossá válik. Minden erőforrássá válik.
Gondolom már elkezdted érzékelni, látni, és megszólalt benned valami kis hang, hogy bizony a küldetésed felfedezni az valami sorsfordító. Sorsfordító, mert amint megkapod életed metafóráját, már nem lesz ugyanaz az életed. Új célok lesznek az életedben, olyanok, amelyek küldetésed által vezéreltek, és ezek a célok harmóniába kerülnek a legbensőbb lényeddel. A saját utadat kezded járni. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de a célok világosak, ki vannak tűzve, és napról-napra elkezdesz tenni érte, és reggel úgy kelsz fel, hogy “ma mit tehetek a küldetésemért”? Fontossá válsz magadnak!
Kérdésem, tudod-e, hogy neked mi a vezércsillagod? Merre megy a Te hajód? Mi a Te utad?
Készen állsz-e arra legmélyebb önismeretre, amit a küldetésed felfedezése jelent?
Ha nem, mi a legnagyobb kifogásod? Oszd meg velem!
Ha elindulnál az utadon, kattints ide, bátran: