“De” helyett “És”

 

Amikor ezt mondod két mondat közt, hogy “de”, akkor amit a “de” előtt mondtál, azt el is felejtheted. A “de” szócska, az egy kifogás-generátor. A “de” után sorolod fel, hogy mivel is érvényteleníted, amit előtte mondtál. Miért kellene érvényteleníteni? Miért ne maradhatna igaz, az ami a mondat első fele?
Megoldás: a “de” helyett mondj “és”-t. A “de” szétválaszt, az “és” összeköt.
Felmennék hozzád, de már késő van. Itt jelen esetben a másikban tudattalan síkon az a jelentés alakulhat ki, hogy a másik talált egy kifogást, hogy miért is nem akar feljönni. Ez ellenállást fog okozni benne.
Felmennék hozzád, és már késő van. Furának hat a mondat, és itt megmarad az első mondat igazságtartalma is, és igazat adhatunk a másik felének is. Igen felmennék hozzád. És igen, késő is van már. Persze a második tagmondat fog bekövetkezni, de mivel érvényes a mondat első fele, így nyitva hagytam azt a lehetőséget is, hogy folytatódjon. És az is lehet, hogy kompromisszum születik. :)
A lényeg, amit ki akartam ebből hozni, hogy legyél tudatos a “de” szó használatára. Előremutató, és több energiát hordoz, ha “és”-t mondasz helyette.